Egy klasszikus kereskedő – Szentkirály József, a Szeged Extra áruházvezetője

2018. október 29.

Részmunkaidős pénztárosként kezdett a Tescónál 18 évvel ezelőtt, még főiskolásként. Senki nem tudta róla, hogy addigra ő már rég kijárt egy alapfokú kereskedelmi iskolát. Családi kisboltjuk volt, a környék csak Kisjózsiként emlegette. A kisiskolás fiúcska előbb cukrot csomagolt és árut pakolt, majd a szülei bátran rábízták az eladást is. Ma 250 munkatárssal az ország egyik legnagyobb és legmodernebb üzletét viszi. Naponta 13 kilométert gyalogol. Ő Szentkirály József, a Szeged Extra (10K) vezetője. 

Erre mondják, hogy “vérében van a kereskedés”?

Lehetséges… a családi házunk aljában a szüleimnek volt egy kis garázsboltjuk. Odajárt a környék, név szerint ismertük a vevőinket. Nekem természetes volt, hogy bemegyek, segítek. Akkor még nagy kiszerelésben jött a cukor, kimértük, én csomagoltam. Ha jött az áru, segítettem pakolni. Aztán eladónak is beálltam, szerettem csinálni.

Egy kiskamasznak volna jobb dolga is, gondolnánk…

Nem volt kényszer. Egyszerűen jó volt ott lenni, egy-két órát besegíteni például akkor, amikor édesapám elment áruért. Ráadásul tetszett, hogy megbíztak bennem a vásárlók, igaz nagyon figyeltem is, például arra, hogy jól adjak vissza. Mindenkivel váltottunk egy pár szót, személyes volt a kapcsolatunk egymással. Ők neveztek el Kisjózsinak is, édesapám is József. Az, hogy a felnőttek megbíztak bennem, 12-13 évesként, nagy dolog volt.

Mikor kerültél el Nagyváradról, és ezzel együtt a kisboltból?

Főiskolára már Szegedre jártam, az egész más téma volt, sokkal kevésbé gyakorlatias. De a kereskedelem nem sokáig hiányzott az életemből. Még két évem volt hátra, amikor eldöntöttem, hogy bekopogtatok a szegedi Tesco ajtaján (akkor még ez volt az egyetlen a városban, és nem volt extra). Előbb részmunkaidős pénztáros voltam, majd nem sokkal később bekerültem a vevőszolgálati pultba. Abban az időben rengeteg romániai vásárlónk volt, mert vissza tudták igényelni az áfát, megérte átjárni. Mivel én beszélek románul, én lettem az ügyintézőjük. Előfordult olyan nap, hogy százával írtam a számlákat, megkértük a vásárlókat, sétáljanak egyet a városban, míg sorra kerülnek. Sokan megkérdezték a beosztásomat, akkor jöttek többnyire, amikor dolgoztam.

Ehhez képest alig két év múlva már Baján voltál a kezdőcsapatban.

Igen, nagy váltás volt, rengeteg tapasztalattal. Még Szegeden kaptam lehetőséget, hogy junior vevőszolgálati osztályvezető lehessek. Alig egy éve voltam a Tescónál, még tartott a suli. Aztán jött Baja, egy 7K-s áruház. Három hónappal előtte már ott voltunk, interjúzások, betanítás Szekszárdon, sok munka, hogy minden a helyén legyen. Aztán a meglepetés: a nyitás napján a vevőszolgálati igazgató bejelentette, hogy elmegy. Egy hétig én helyettesítettem, emlékszem, tartottam a dologtól, de szerencsésen megoldottuk. Ezután 4 évig maradtam, vevőszolgálati osztályvezetőként, majd vevőszolgálati igazgatónak visszahívtak Szegedre.

Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy ugyanitt, az ország második legnagyobb forgalmú, 10K-s hipermarketének áruházvezetőjével beszélgessek?

Sok víz lefolyt még addig a Dunán… egy nagyjából két éves szegedi időszak után 2009-ben elhívtak a Support Office-ba, az akkor tervezett önkiszolgáló kassza projekt menedzserének. Napi ingázás kezdődött az életemben ezzel: Szeged-Budapest-Pozsony háromszögben. Pozsonyban néztük meg, hogy működik a rendszer, sokat tanultunk az ottani tapasztalatokból, ezeket is beépítettük a hazai bevezetéshez. Aztán Dolmányos Gábor országos működési igazgató hívott vissza Szegedre, amikor az országban másodikként létrejött a Szeged Extra.

Olyan, mintha mindig épp ott lettél volna cégen belül, ahol valami új dolog történik. Vagy valami újjáalakul.  

Nekem is meg kellett újulnom mindannyiszor. Van, hogy ez nem komfortos, például amikor költözni kell, vagy folyton úton lenni a nagy távolságok miatt. De azt hiszem, az, hogy ki kell lépni néha a komfortzónából, kifejezetten hasznos. Ha vezető akarsz lenni, ismerned kell az embereket, a szokásaikat.  Ez igaz magadra, a munkatársakra, de nagyon igaz a vevőinkre is. Nagyon sokat tanultam erről, amikor 2012-ben felkértek, hogy legyek a Pest megyei régió vevőszolgálati igazgatója. Tizenhat boltunk volt: tizenhat csapattal, vezetővel, áruházzal.

Milyen volt a fogadtatás? Arra gondolok, hogy mégiscsak jött valaki, aki a munkánkat fogja ellenőrizni… 

Ez nem is megy megismerkedés nélkül. Nem úgy kezdődött, hogy auditáltam, hanem úgy, hogy felmértem, aztán helyzetjelentést készítettem. Ott voltam a vevőtérben a kollégáimmal. Meg kell, hogy ismerjenek téged, hogy elhiggyék, azért vagy ott, hogy közösen átgondoljátok, megtegyétek azokat a dolgokat, amiktől például rövidebb lesz a kasszánál a sor, jobb lesz a kiszolgálás minősége, gördülékenyebben megy a vevőszolgálati munka, jobban alakul a többlet-hiány. Szerettem ezt a munkát, jó élményeim és jó visszajelzések voltak. Emlékszem, kiharcoltam egy csapatépítő bulit a tizenhat áruházi vezetővel, aminek nagyon jó hatása volt a kapcsolatunkra.

Már szinte nem is lep meg, hogy valami újhoz hívtak ezután…

Balaskó Andi, korábbi régiós vezető keresett meg. Ő lett a kisformátum országos vezetője. Új volt nekem, előtte mindig hiperben dolgoztam. Vevőszolgálati vezetőként voltam benne az integrációban. Például a kisboltok ekkortól kapták központilag a marketinget. Előtte filctollal írták papírra, ez nagy lépés volt. Abban az időben aztán tényleg bejártam az országot, Győrtől Debrecenig. Három hónap után jött a lehetőség, hogy áruházi gyakornok lehetek. Jött Makó (3K), aztán 2016-ban Kiskunhalason (5K) már áruházvezetőként dolgoztam, ebben az időszakban nagyon sokat tanultam jelenlegi régiós vezetőmtől, Saláta Lászlótól. Majd idén áprilisban, mint áruházvezető tértem vissza a Szeged Extrába. Van, aki már a kezdőcsapatban is itt volt, és olyan is, aki annak idején engem betanított.

Nagy csapat, sok szempont – nem hiányzik a vevőszolgálat? 

Bizonyos értelemben vevőszolgálatos maradtam. A Szeged Extra jelenleg a legnagyobb vásárló számú hipermarket, és ez az ország második legnagyobb forgalmú Tescója. Itt volt először minden kényelmi szolgáltatás együtt: az önkiszolgáló kasszával, az online vásárlással, a Scan&Shop-pal. Ezzel együtt én a mai napig csak onnan tudom megközelíteni a dolgokat, hogy a vásárlónak mire van szüksége. Minden döntésem ezen alapul.

Igaz, hogy az autódon vittél terméket másik áruházból, ha nálatok éppen hiányzott és szükség volt rá?

Ó, ez nálam normális, Kiskunhalason, Makón is ez volt. Azt mondta egyszer valaki, ha kell, szóljanak nekem, akár talicskával is odaviszem… Gyakran előfordult, hogy átmentem egy másik áruházba és meghoztam a keresett játékot, vagy bármit. Most is van listám: a központból például 300 csomag spagettit várok az egyik vevőnknek. Emlékszem, volt egyszer, hogy egy vásárlónknak 24 palack kellett egy bizonyos fajta ír borból egy rendezvényre. Beültem az autóba, több áruházból szedtem össze, Makóról, Vásárhelyről, de megvolt. Elégedetten távozott, azóta is jóban vagyunk. Tavaly Kiskunhalasra Szegedről vittem szaloncukrot, hogy nagyobb legyen az ízekből a kínálat.

Lehet, hogy ezt édesapádtól, a kisboltból hoztad magaddal?

Elképzelhető, igen. Az a célom, hogy ha bejön egy vevő a bevásárlólistájával, megkapja nálunk, amit szeretne. Kényelmesen, gyorsan. Gyakran beszélgetek a vevőinkkel, ha valami nálunk nincs, megpróbálom elérni, hogy legközelebb legyen. Ne lássak olyan bevásárlólistát, ahol egy termék mellé egy másik bolt neve van felírva. Itt vagyunk a lakótelepen, ismernem kell a vevőinket.

Mik a terveid?

Arra törekszem, hogy a vásárlóknak és a kollegáimnak élmény legyen betérni hozzánk. Bevásárlóközpont kategóriában megnyertük nemrég a SuperStore versenyt, jóleső visszajelzés ez nekünk. Azzal pályáztunk, amiben egyediek vagyunk, a kényelmi szolgáltatásokkal. Szinte egész nap a vásárlói térben vagyok, keresem a lehetőséget a találkozásra vásárlóinkkal. Naponta 13 kilométert mutat a telefonom, ennyit gyalogolok, ezen biztosan nem változtatok. Csak azt tudom képviselni, amivel azonosulni tudok.

Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen?

Együtt vagyok a családommal. Van egy németjuhász kutyám, minden reggel sétával kezdünk, és munka után is foglalkozom vele.