Aranyhármas: Anett, Adrienn és Alexandra mentettek életet Százhalombattán

2020. január 6.

Mint arról három napja hírt adtunk, megmentették egy idős vásárlónk életét kollégáink Százhalombattán. Elképesztő lélekjelenlétről tettek tanúbizonyságot! A következő beszámolóból is kiderül, hogy mindenkinek helyén volt az esze és a szíve, igazi csapatmunka volt! Nagyon büszkék vagyunk rátok! Köszönjük Anett, Adrienn, Alexandra!

Zbrás Miklós, Budai Adrienn, Szelezsán Anett, Barta Lajos, Czinki Norbert

“Csak arra tudtam gondolni, hogy élje túl” – így emlékszik vissza Anett arra a karácsony előtti napra, amikor meglátták, hogy nagy a baj; rosszul lett és összeesett egyik vevőnk a koncessziós soron. Szívinfarktust kapott. Többszörös szerencse is kellett ahhoz, hogy a 72 éves férfi életét sikerüljön megmenteni: az egyik az volt,  hogy egyik pénztárosunk, Budai Adrienn éppen dolgozott. Adri mentőápolónak tanul, így azonnal tudta, mit kell tennie. Odaszaladt a vásárlónkhoz, megvizsgálta, majd amikor észlelte, hogy nincs pulzusa és légzése, azonnal megkezdte az újraélesztést. Pár mellkaskomresszió után sikerült visszahoznia, ekkor stabil oldalfekvésbe tette. Közben Szelezsán Anett személyügyi specialistánk elrohant a defibrillátorért. Közösen, Muharai Alexandrával folytatták a mentést.

Pillanatok alatt kellett átgondolni a teendőket és lépni: máris ott volt egy segítő kéz, aki hívta a 112-t, egy másik az áruházvezetőt, Zbrás Miklóst. Mindeközben még arra is volt figyelem, hogy kollégáink paravánt tartsanak, ne nézze az egész áruház a küzdelmet. Mert bizony ez nagy küzdelem volt: vevőnk keringése összeomlott, kollégáink majd 20 percig próbálták mellkas kompresszióval az újraélesztést. Közben a mentők a kihangosított telefonon keresztül  instruálták őket.

Anett elmondta: “A készülék nálam volt és én úgy láttam, hogy de ez mégis csak kellene, ezért fogtam magam és elkezdtem kibontani majd felhelyezni a tappancsokat. Ezzel azt is szeretném mondani, hogy ha ilyen helyzetbe kerülne bárki, merje használni a defibrillátort, hiszen ez úgy lett tervezve, hogy kárt nem tehet az emberben, de az életét megmentheti ha időben felhelyezik. Ilyenkor minden perc számít.”

Miki és kollégáink közben helyet biztosítottak a mentőhelikopternek, a mentőautónak, és körbe zárták a területet. Miki azt írta: “A mentőhelikopteres csapat nagyon megköszönte a „laikusok” segítségét, rátermettségét! Biztosra mondta, hogy ha nem lett volna haladéktalanul elkezdve az élesztés, és ha nem használtuk volna a defibrillátort, ennyi idő után már semmi esélyük nem lett volna arra, hogy visszahozzák és stabilizálják a bácsi életfunkcióit. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, de az egész vállalat büszke lehet rájuk.”

Már visszajelzés is érkezett, vevőnk fia küldött üzenetet Mikinek és a stábnak: “Köszönjük a segítséget, amit Ön és a Tesco csapata adott édesapám szívrohamakor. A Városmajor úti Szív -és Érgyógyászati Klinika intenzív osztályán van, ápolás alatt.”

Majd néhány nap múlva újabb jó hír érkezett: “Apám ma már önállóan, lélegeztetőgép nélkül vette a levegőt, és megszorította a kezünket is. Mondott pár halk szót is, mozognak a végtagjai, és érti, amit mondunk neki. Remélem, ilyen jól halad a felépülése majd továbbra is.”

“Nagyon jó érzés volt ezeket olvasni!” – írta Anett.

Nekünk is jó érzés tudni, hogy ilyen nagyszerű kollégáink vannak!