Két pécsi tescós futócipőben – egy barátság és egy kihívás igaz története

2020. július 10.

8 perc olvasási idő

Ha a héten csak egy motiváló sztorit olvasol el, ez legyen az! Néhány napja Horváth Tamás vevőszolgálati specialistánk és Fledrich János áruházi kollégánk teljesítette a kőkemény, 5 kilométeres Spartan akadályfutó versenyt a Mecsekben. A két jóbarát hatalmas élménnyel lett gazdagabb, de van még itt más is! Tamás osztotta meg velünk futószenvedélyük történetét, és csak annyit árulunk el előre: sose késő elkezdeni!

Állóképesség, erőnlét,  kitartás, küzdeni tudás, ügyesség, rugalmasság és szenvedély. Ezekkel felvértezve indultak pécsi kollégáink, hogy meghódítsák a Mecsek lankáit, de főként: feszegessék saját határaikat! Minden egy tavaly augusztusi délutánon kezdődött…

“Egy jótékonysági futással kezdődött a mi kis párosunk története, előtte egyikünk sem futott rendszeresen. A “Fuss a rákgyógyításért” akciót sikerrel vettük. Innentől nem volt megállás. Nagyon büszke vagyok Jánosra, aki 58 évesen húzott futócipőt! Azóta már több versenyen is túl vagyunk, köztük a Spartan mellett egy félmaratonon is” – kezdi a beszámolót Tamás.

Az első jótékonysági futásra már együtt készült a két barát, fokozatosan emelve a tétet, építgetve a távot. Sikerült is elérniük a 3 kilométert.

“A verseny után úgy döntöttem, hogy mivel János belekezdett a rendszeres futásba, segítek neki a fejlődésben. Szépen fokozatosan, napról napra, hétről hétre jobban ment neki, ezért beneveztünk a Mikulás futásra. Ezen kaptuk az első érmünket. Ezután jöttek a különböző mérföldkövek, amiket sokszor közösen értünk el. Elkezdtünk készülni az első nagyobb versenyünkre, a Tihanyi félmaratonra, de sajnos a márciusi versenyt lefújták a járvány miatt. Pedig ezen már megosztva teljesítettük volna a távot. Közben áruházvezetőnk, László Gyula élménybeszámolója alapján kipattant a fejemből az ötlet: induljunk a veszprémi Spartan Honor Race versenyen!”

A Spartan nehezített, erdei-hegyi terepen zajlik. Emelés, cipelés, kúszás, mászás, húzás, vonás… és persze futás. Tehát egy igazi, kimerítő kaland, ahol enyhén szólva ki kell lépni a komfortzónából.

“Kis győzködés után János belement, hogy nevezzünk, de sajnos, akárcsak Tihanyt, Veszprémet is törölték. Mindeközben mi csak róttuk a köröket, a futás állandó programunk lett. Míg készültünk és vártuk, hogy újraírják a versenynaptárakat, jöttek szépen az interneten, virtuálisan meghirdetett jótékonysági  futások. Ebből 3 fajtát teljesítettünk: az egyik akció a Bátor Tábornak gyűjtött adományt, a másik a Mentőszolgálatnak ajánlott fel egy részt a nevezési díjból. Egy 15 kilométereset pedig csak úgy, kedvtelésből futottunk le.”

És eljött a várva várt nagy nap!

“Június 28-án végre eljutottunk az év első versenyére, az orfűi Spartan Race-re! Kihívás – ez a szó illik rá leginkább. Nem volt egy egyszerű feladat, de megérte megmászni a Mecseket, futni egy picit benne, legyőzni az akadályokat, amik nem voltak olyan könnyűek (ennek köszönhetően volt bünti feladat is, ami 30 db burpee volt. Ebből sikerült 4 x 30 -at csinálnunk.”

“Amiért nagyon büszke vagyok Fledrich János barátomra az az, hogy 58 évesen se félt változtatni, és két olyan kihívást is teljesített – a félmaratont és a Spartan Race-t -, amikre nagyon büszke lehet. Ahogyan én is próbálom segíteni, úgy ő is segít nekem, mert motivációt ad a kitartása.”

Tamásék jövőre szeretnék teljesíteni a Spartan Trifecta-t is, ami három részből áll: Sprint (a legrövidebb táv), Super (a középtáv) és Beast (a leghosszabb táv).

 

Köszönjük a történetet, gratulálunk és drukkolunk a két jó barátnak, kollégának az újabb kihívások sikeres teljesítéséért!