6 perc olvasási idő

Inspiráló tescós nők sorozatunkban különleges kolléganőink egyikével, Hargitai Andrásné, Évával beszélgettünk. Szerettük volna bemutatni nektek, mint azon kollégáink egyikét, aki hosszú évtizedek óta hűséges a Tescóhoz. Évi 42 évvel ezelőtt végzett a kereskedelmi iskolában, és mind a mai napig az akkor választott utat járja. Bár két éve nyugdíjba ment, kollégái és vásárlóink örömére mind a mai napig oszlopos tagja az egyik soproni expresszünknek.  

Negyvenkét év – ha még létezne munkakönyv, ez azt jelentené, hogy csak egyetlen bejegyzés volna benne. Ez manapság igazi ritkaságszámba megy. Hogyan kerültél a Tescóhoz annak idején?

1979-ben végeztem a kereskedelmi iskolát, és már tanulóként, gyakorlaton is annál a cégnél voltam, ahol később dolgozni kezdtem. Akkor még itt Sopronban a Sopker vállalatnak volt bolthálózata, az egyikben helyezkedtem el. Később több üzletben is megfordultam, de például amikor szülési szabadságról visszatértem, természetes volt, hogy itt maradok.

Ez még a Tesco-korszak előtt volt… Most pedig 2021 márciusa van. Sok minden változott ezalatt. Mi marasztalt?

Igaz, közben volt olyan üzlet, amit bezártak, például amikor a kisfiam megszületését követően újra dolgozni kezdtem. Akkor átvett a bolthálózat másik üzlete. Az átalakulások abban is sok újat hoztak, hogy megérkezett a Tesco. A név és a tulajdonos változott, de mi, munkatársak maradtunk. Sem előtte, sem utána igazából soha meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek. Egyedül neveltem a kisfiamat, nagyon sokat jelentett a biztonság, amit a munkahelyem megteremtett nekem. Közel volt az óvoda, iskola, amíg Zsolt kicsi volt, ez nagyon megkönnyítette az életemet. Több átalakulás is volt közben, de mindvégig nagyon szerettem a munkámat, maradtam.

Milyen munkakörben dolgozol?

Annak idején bolti eladóként kezdtem, majd pénztáros is voltam. Aztán az évtizedek alatt mindent csináltam, amit kellett. Az S-Marketek a kisboltok voltak, ma Tesco Expresszek. Más a munkaszervezés, mint mondjuk egy hiperben. Árellenőrzés, sárgázás, pénztár, töltés. Minden, ami adódott.

Két évvel ezelőtt hivatalosan nyugdíjba vonultál, de csak hivatalosan…

Mind a mai napig dolgozom. Áprilisban lesz két éve, hogy 40 év után nyugdíjba mentem. De félállásban maradtam. Bírom is, szeretem is, van, hogy 5 egymást követő napon is megyek. Jó a közösség, a kollégáim. Többen is vagyunk, akik régóta itt dolgozunk. Segítjük egymást, ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy így döntöttem.

Mivel töltöd az idődet munka mellett?

Segítem idős szüleimet, a szabadidőmben pedig szeretek újságot olvasni, szeretem a romantikus regényeket és várom, hogy kinyisson az uszoda. Sopron és környéke nagyon kellemes kirándulóhely is. Belejöttem az internetezésbe is. Fiam csaknem 10 éve kiment Németországba egy kis tapasztalatot szerezni. Ő a vendéglátást választotta, felszolgáló lett. Ha tudtam volna, hogy ilyen hosszan távol lesz…de örülök, hogy megtalálta a számítását, megtanulta a nyelvet, párjával élnek együtt. Zömmel online tartjuk a kapcsolatot, de most itthon volt egy kicsit a járvány miatt. Épp a napokban megy vissza, az egyik szemem sír, hogy nem látom, csak a képernyőn keresztül, de a másik nevet, hogy van munkája, dolgozik. Amíg az étterem nyithat, elhelyezkedett a kereskedelemben. Tervezik, hogy egyszer majd hazaköltöznek, várom őket.