Szárazföldi kapitány

2017. június 10.

Egy ötéves forma kisfiú pityergett a húspult mellett. Az apukája állt sorba, miközben az anyuka valahol a polcok között keresgélt.  A kocsin toltam a lesárgázott árut, amikor srác megpillantott és végig követett a szemével. Nem tudtam, hogy milyen furcsát lát rajtam, de rámosolyogtam. Erre megrángatja az apukája kezét és ezt mondta:
– Nézd apa, hajóskapitány!  😀
Akkor jöttem rá, hogy a fehér papírcsákóm tetszett meg neki.  Visszaléptem és kihoztam neki is egyet, amit a fejébe is nyomtam.
Elmosolyodott, az apukája meg jót nevetett a jeleneten.
A srác már nem pityergett, a szülők megköszönték a sapkát.  A fiúcska szalutálva köszönt el…
Apróság, de szülőként tudom, hogy milyen jó érzést okoz az ilyen emberi gesztus.